Annyi dolgom lenne, de épp semmi kedvem semmit sem csinálni, így inkább csak eurobeatet hallgatok. Annyira hülyén hangzik, de a eurobeat az egyik legjobb dolog, ami csak történhetett velem. Tudtam én anno 2007-ben, hogy ha egyedül is, de el kell mennem egy animeconra végre. Ott találkoztam először eurobeat zenékkel, és szerelem volt első hallásra. Bár a lelkesedésem eleinte nem volt töretlen, akkoriban még nehezebben is lehetett hozzájutni a neten bármihez, mint mostanság, de a kezdeti szerelem sosem múlt el. Nem számít, hogy mások mit gondolnak róla, egyszerűen ez az, ami kell nekem. És az évek alatt szépen egyre "mélyebbre" süllyed az ember a műfajban, kiismeri, megismeri a bugyrait, és annál jobban tetszik. :) Egész másképp hallgatom ma, mint tíz évvel ezelőtt. Olyan szintű érzelmi kötődésem van már a műfajhoz, hogy nincs az a társas kapcsolat (baráti, szerelmi, bármi), ami felülmúlná azt az érzést, amikor csak én vagyok az autóban és szól közben a eurobeat. Sosem várom, hogy megérkezzek a célomhoz, a világból is ki tudnék vezetni így. Biztos hülyén hangzik, mert a többségnek - ha egyáltalán ismerik - ez csak egy gagyi szövegű, pörgős EDM, amiből kikerült pár mémesített zene, és kb. ennyi. De, hát, a szerelem nem ismer határokat, én meg a zenei stílusok közül ebbe szerettem bele. :D Biztos megvan mindenkinek az az érzés, amikor meghall egy zenét, és felcsillan a szeme, hogy "ez mi? ezt akarom!", aztán ha megszerzi, utána addig hallgatja végtelenítve, amíg már zsong tőle a feje. Na, én is pont így voltam, és vagyok vele a mai napig is. :)